Trón szó jelentése
trón, trónus (főnév)
1. szék, amelyen a király vagy királynő ül hivatalos események és szertartások alkalmával. Díszes szék, melyen a fejedelem ünnepélyes alkalmakkor ülni szokott s mely a fejedelmi hatalom legfőbb jelvényéül szolgál.
A király trónon ülve fogadta a külföldi követeket.
2. Átvitt értelemben: fejedelmi hatalom, méltóság.
A nemesek a trónért küzdöttek.
Eredet [trón < latin: thronus (trón) < görög: thronosz (trón, magas ülés < emelvény)]