Tünemény szó jelentése
tünemény (főnév)
1. A természeti erők benső működése által felmerülő bármely jelenség.
Természeti tünemény a szivárvány.
2. A babonás hitűek, vagy a beteges képzeletűek által látni vélt kísérteti alak.
3. Átvitt értelemben: lelki tehetségre, készültségre, vagy testi szépségre nézve a többiek közül kiváló egyén.
Ez az ember valóságos tünemény a tudományos világban.
Eredet [tünemény < tűn(ik) + -emény (főnévképző)]