Túr szó jelentése
túr (ige)
A talajt kemény, tompa tárggyal való nyomkodás által felhányva porhanyóssá tesz; a disznó orrával vagy a vakond karmaival a földet felhányja.
A vakond túrja a földet.
Eredet [túr < ómagyar: túr < ősmagyar: tur (lyukaszt, fúr) < dravida: turuvu (ás, lyukaszt)]
túr (főnév)
1. Sérülés, gennyes seb, amit dörzsölés, feltörés okoz
A nyereg miatt túr lett a ló hátán.
2. árok, kis völgy, folyómeder; domborúra fölhányt föld