Tár szó jelentése
tár (ige)
1. Teljesen kinyit kaput, szárnyas ajtót, ablakot.
Az asszony ajtót tárt a postásnak. A szolga kapu tár a kocsi előtt.
2. Átvitt értelemben: Nyilvánosságra hoz (eddig ismeretlen adatot, dolgot); tényszerűen bemutat, előad.
Az újságíró a nyilvánosság elé tárta a színész magánéletét. Az ügyvéd a bíróság elé tárta a bizonyítékait.
3. Régies: Kart ölelésre terjeszt.
Az anya a feléje futó gyerekére tár. A szerelmes fiú a lányra tár.
Eredet [tár < ómagyar: tár < ősmagyar: taru (kitár) < dravida: tira, tora (kitár, nyit)]