Tántoríthatatlan szó jelentése
tántoríthatatlan (melléknév)
1. Szilárdan eltökélt, megingathatatlan meggyőződésen alapuló.
A tántoríthatatlan vezető győzelemre vitte a csapatot. A védők tántoríthatatlan bátorsággal védték a várat.
2. Erkölcsileg rosszra nem vezethető; akit nem lehet rávenni tisztességtelen tettre.
A tántoríthatatlan játékvezetőt nem lehet megvesztegetni. A tántoríthatatlan feleség hűségéhez nem férhet kétség.
Eredet [tántoríthatatlan < tántorít + -hat (igeképző) + -atlan (melléknévképző)]