Támadás szó jelentése
támadás (főnév)
1. Erő kezdeményező alkalmazása harcban, egymással ellentétes viszonyban álló felek közt a kezdeményező számára a győzelem kivívására, azaz a kedvező kimenetel vagy döntés kicsikarására.
A katonaság a támadás során az ellenséges csapatokat tíz kilométerrel hátrább szorította. A kocsmai verekedés során a szakadt öltönyös hirtelen támadása meglepte a pultot támasztó szemüveges alakot, és az állán csattanó ütéstől a szemüvege messzire repült.
2. Sport, játék: Az éppen kezdeményező fél akciója.
A vízilabda meccsen most a hazaiaknál van a támadás. A futballmeccsen az ellenfél támadását egy ügyes csellel megállította a hátvéd. Az ökölvívó mérkőzésen a piros sarok versenyzője jobbkezes támadással állon vágta ellenfelét.
3. Átvitt értelemben: Szóbeli vagy írásbeli bírálat, amely egy személy, állapot, egy személy helytelenített tette, vagy a tett következménye ellen irányul, és ezt általában ellenséges érzések is kísérik.
Az új film bemutatója után a rendezőt éles hangú kritika támadása érte. Az országgyűlésen az ellenzék vezérszónoka komoly támadást indított a miniszterelnök felszólalásában elhangzott adóemelési tervek ellen.
4. Népies: Látható gyulladás, gennyes duzzanat, kelés egy testrészen, bőrfelületen.
A kamasz arca tele van támadással. A kozmetikus kezeli a támadásokat.
Eredet [támadás < támad + -ás (főnévképző)]