Tám szó jelentése
tám (főnév)
1. Régies: Támasztó eszköz, amely fából vagy más szilárd anyagból készül.
Az omladozó falat támmal támasztják meg. A gazda támmal erősíti meg a szőlőtőkéket.
2. Elavult: Íróállvány, amely mellett állva dolgozik az írnok.
A szerzetes a tám mellett áll egész nap és könyvet másol. A hivatalnok a támnál fogalmazza meg az iratot.
3. Elavult, átvitt értelemben: Megfelelő magyarázat vagy ok, ami elfogadható érvként, bizonyítékként.
A lustaság nem lehet tám. A tanúvallomás megfelelő támnak bizonyult, amely alátámasztotta az ügyvéd megállapítását.
Eredet [tám < ómagyar: tám < ősmagyar: támoly (tám) < dravida: távu, tavvu (támaszt, emel)]
