Só szó jelentése
só (főnév)
1. Kristályos anyag, amely a nátrium és a klór vegyülete. Szürkés színű anyag, amelyet ételízesítésre, tartósításra használnak. Íze a tengervízhez hasonló. A hegyekben bányásszák, vagy tengervízből párolással nyerik ki.
A só bányászata régen királyi előjog volt. Erdélyben sok sót bányásztak régen.
2. Ételízesítő por; finomított, porszerű, fehér anyag, amit kifejezetten főzésre használnak; vagy tengervízből párolják le, vagy hegyekben bányászott kősóból készítik. Szerepe ételekben az íz javítása mellett a szervezet kiszáradásának megakadályozása.
Tengeri sót is kaphatunk a boltokban. A só nélkülözhetetlen ásványi anyag a szervezetünk működéséhez. A fejfájás oka sokszor a kevés só vagy kevés megivott víz.
3. Átvitt értelemben: Fontos összetétel, amely egy dolgot ízletessé, élvezhetővé tesz.
Az élet sója az élvezet – mondják sokan. A társalgás sója a finom humor.
4. Kémia, vegyipar: Kristályos vegyület, amely egy fémből és egy sav maradékából áll.
A konyhasó a sósav sója. A szőlő permetezésére használt permetszer a kénsav sója.
Eredet [só < ómagyar: só < ősmagyar: saj, sav, sava (só) < dravida: sava (só)]
Lásd még: szik
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Attikai só – (csípős szellemesség, elmésség).
Repülősó / szagos só – (Régies: illatosított szénsavas ammónia, amelyet régen rosszullét, ájulás esetén újra öntudatra ébresztésre használtak).
Sóval hint/vet be egy területet – (a.) Történelmi: a legyőzött fél lakóhelyét bosszúból lerombolja, felszántja és sóval behinti, hogy ott ne teremjen meg semmi; b.) Átvitt értelemben: elpusztítja, lakhatatlanná teszi).
só- (melléknévi előtag)
Kristályos ízesítő anyaggal kapcsolatos (hely, tárgy, dolog, tevékenység), ahol vagy amivel ilyen anyagot bányásznak, nyernek; ilyen kristályos anyagra jellemző (dolog).
A Kárpátokban sok sóbánya van. A tengervízből sólepárlással nyerik ki a tengeri sót. Régen a sókereskedés nagy nyereséggel végzett tevékenység volt.
-só, -ső (melléknévképző)
Az említett jellemzővel leírható helyet elfoglaló (sorrendben, térben, időben).
szélső, végső
A telkem hátulsó részébe almafákat ültettem.
Eredet [-só, -ső < -s (melléknévképző) + -ó (melléknévképző)]