Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Szűz szó jelentése

szűz, szüze, szüzek, szűzen (melléknév)

1. Aki a nemi szemérmet szeplőtlenül megőrzi; férfival nem közösült nő.

Szűz ifjú, lány.


2. Eredeti épségében lévő, tiszta, szeplőtlen, idegen elemmel nem vegyült.

Szűz arany, melyhez idegen ásvány nem vegyült.


3. adóval nem terhelt (nemes)


Eredet [szűz < ómagyar: szűz < ősmagyar: szíz, fíz (szűz, leány) < dravida: tuz (leány < magzat)]
Megjegyzés: A Szűz csillagkép ősi magyar neve „Virág” volt, amit a latinok Virgo (Szűz) névre latinosítottak, és kezében virágcsokrot tartó lánnyal jelképeznek.


szűz (főnév)

1. Aki a nemi szemérmet szeplőtlenül megőrzi; férfival nem közösült nő.


2. Az egyik csillagjegy.


Kifejezés

Orléansi szűz – (Jeanne d’Arc az angolok legyőzője).





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)