Szűz szó jelentése
szűz, szüze, szüzek, szűzen (melléknév)
1. Aki a nemi szemérmet szeplőtlenül megőrzi; férfival nem közösült nő.
Szűz ifjú, lány.
2. Eredeti épségében lévő, tiszta, szeplőtlen, idegen elemmel nem vegyült.
Szűz arany, melyhez idegen ásvány nem vegyült.
3. adóval nem terhelt (nemes)
Eredet [szűz < ómagyar: szűz < ősmagyar: szíz, fíz (szűz, leány) < dravida: tuz (leány < magzat)]
Megjegyzés: A Szűz csillagkép ősi magyar neve „Virág” volt, amit a latinok Virgo (Szűz) névre latinosítottak, és kezében virágcsokrot tartó lánnyal jelképeznek.
szűz (főnév)
1. Aki a nemi szemérmet szeplőtlenül megőrzi; férfival nem közösült nő.
2. Az egyik csillagjegy.
Kifejezés
Orléansi szűz – (Jeanne d’Arc az angolok legyőzője).