Számla szó jelentése
számla (főnév)
1. Fizetés kérése, amit a megrendelőnek vagy vásárlónak küldenek. Hivatalos írásos lista, amely felsorolja a megkapott árukat vagy szolgáltatásokat és az értük fizetendő összegeket.
A vásárlónk kifizette a számlát. A kiegyenlített számla a könyvelőhöz kerül.
2. Banki nyilvántartás; folyószámla. Bankba befizetett és onnan kivett pénzekről, illetve egy hitelezett összegről és a törlesztésekről vezetett pénzügyi nyilvántartás.
Minden vállalkozónak van számlája egy bankban. A számla fenntartásáért havi díjat kell fizetni.
3. Szleng: Pénzügyi nyilvántartás; hivatalos főkönyv egy része, ahová a pénzforgalmi események összegeit bejegyzik.
A számla oszlopba bejegyezzük a bevételeket. Az ellenőr megvizsgálta a számla vezetését.
4. Régies: Felgyűlt tartozás; hosszabb időn keresztül feljegyzett, összegzett adósság.
A színésznek már nagy a számlája a szabónál. A gyerek a számlára vásárolt a boltosnál.
5. Régies: Átvitt értelemben: Jelképes tartozás; hibák, mulasztások adósságainak képzelt gyűjtőhelye.
Jobb, ha meghúzod magad, mert már nagyon sok van a számládon! Addig gyűlik a számlán a sok feleselésed, hogy kikapsz!
Eredet [számla < számlá(l)]
