Borbolya szó jelentése

borbolya, sóskafa, borbolyabokor, leánysom, sóskaborbolya (főnév)

1. Cserje. Erdős, bozótos helyeken gyakori növény, amelynek levelei tojásdadok vagy szálkás, fűrészes élűek, bogyója piros, hosszúkás és savanyú. (Latin neve: Berberis vulgaris.)

A borbolya virágai sárga vagy narancs színűek, magányosan vagy fürtben rügyeznek. A patak mellett egy borbolyasor virágzik.

2. A cserje gyümölcse; apró bogyó, amely éretten vöröses vagy sötétkék színű, gyakran hamvas rózsa- vagy ibolyaszín viaszos bevonattal; alakja hosszúkás vagy gömbölyded. Fertőzéscsillapító és hashajtó hatású.

A borbolya C-vitaminban gazdag. A borbolya íze fanyarkás, aszalt gyümölcsként és lekvárként is fogyasztható. A borbolya régen a cukrászatban használatos ízesítő és színező gyümölcs volt.

Eredet [borbolya < ómagyar: borbolya < bor + bolya, bolyó (bogyó); azaz savanyú bogyó]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 7 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja