Rőzse szó jelentése
rőzse (főnév)
1. Sok száraz, vékony faág, amely lehullik egy fáról vagy levágják, letörik róla tűzifának, tűzhely begyújtásához.
Az öregasszony rőzsét gyűjt az erdőben. A hazavitt rőzsével tüzel majd a konyhában.
2. Összefogott vesszők; nyalábba gyűjtött vékony faágak együtt, amelyeket így könnyen lehet szállítani tűzifa céljára.
Az öregasszony vállát nyomja a rőzse. Az asszony a konyhába bevisz egy nyaláb rőzsét, és befűti a tűzhelyet.
3. Műszaki: Fűzfavesszőből álló nyaláb, amelyet kötegekbe kötöttek, és a part biztosítására, a meder elzárására vagy a víz folyási sebességének a csökkentésére használnak.
A gátat rőzsével erősítik meg a növekvő vízszint miatt. A vízimalomnál rőzsével terelik el a patak vizét.
Eredet [rőzse < középmagyar: rősgye, rőzsgye, rásgya (rőzse, nyesedék) < szláv: rozga, lozina (rőzse, vessző) < rezaty (vág)]
