Ráncol szó jelentése
ráncol (ige)
1. Redőkbe vonja homlokát, szemöldökét haragjában, rossz szokásból, vagy nemtetszése, töprengése, gondolkodása jeléül.
Az apa rosszallóan ráncolja a homlokát. Az öreg köhögött egyet és ráncolta a szemöldökét.
2. Díszítő hajtást készít ruhán, szöveten.
A varrónő szoknyát ráncol a táncosok számára. Az asszony a függönyt ráncolja az ablak előtt.
3. Törésszerű gyűrődés alakít ki ruhán, szöveten.
A vigyázatlan ülés ráncolja a szoknyát. A figyelmetlen lány vasalás közben ráncolja az ing hátát.
Eredet [ráncol < ránc + -ol (igeképző)]
Lezárva 7K: 2013. október 19., 17:30
