Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Remete szó jelentése

remete (főnév)

1. Vallási: Magányosan élő vallásos személy, aki a világ ügyeivel nem foglalkozik, csak a vallási előírások betartásának, vagy a vallásos hit megtapasztalásának és elmélkedésnek szenteli az életét. Lakóhelye az emberi településektől távoli erdő, barlang vagy más távoli hely.

A remete a hegy oldalában levő barlangban imádkozik. Az erdőben dolgozó favágók egy remetét láttak, aki bogyókat gyűjtött.


2. Átvitt értelemben: Egyedül élő személy, aki zárkózott, visszahúzódik a környezetében élő emberektől, és nem szívesen tart fenn kapcsolatot velük.

Az idős öregember remeteként él a falu szélén álló házban. A titokzatos remetéről szóbeszéd jár a faluban.


Eredet [remete < latin: eremita (remete, „pusztában élő”) < görög: erimosz (puszta, sivatag < „elhagyatott”)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 96 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)