Rabiátus szó jelentése
rabiátus (melléknév)
1. Hirtelen haragú (ember), akinek durván erőszakos, indulatos természete van.
A lányt figyelmezteti az anyja, hogy a választottja egy rabiátus ember. A rabiátus főnök szájából könnyen kitör egy goromba kiabálás.
2. Hirtelen haragú személyre jellemző (érzelem, magatartás, megnyilatkozás); ilyen személlyel kapcsolatos (dolog).
A rabiátus kiabálás felveri az egész folyosót. A férfi rabiátus dühe gyorsan elszáll.
3. Átvitt értelemben: Hirtelen, erőszakosan végrehajtott (cselekvés, támadás).
A lovasok rabiátus rohamának nem tudott ellenállni a sereg. A rabiátus támadás elérte célját, az ostromlott város megadta magát.
Eredet [rabiátus < latin: rabiatus, rabidus (dühödt) < rabio, rabo (dühöng, őrjöng) < rrr (hangutánzó)]
