Pök szó jelentése
pök (ige)
1. Népies: Szájából nyálat eltávolít egy gyors kifújással és a nyelve segítségével (egy ember vagy ritkán állat).
A munkás az ásó megfogása előtt a tenyerébe pök. A páciens a fogorvosnál egy csészébe pök fogfúrás után. A teve az idegenre pök.
2. Népies: Szájából kilök anyagot, dolgot; a szájából levegő kifújásával és nyelve segítségével kilök egy ott összegyűlt dolgot.
A nagy pofon után vért pök a megütött fél. Az utazó homokot pök a sivatagban.
3. Átvitt értelemben, népies: Adatokat gyorsan kiad; egy személy gondolkodás nélkül egymás után felsorol korábban betanult anyagot.
Az osztály elé kiszólított tanuló pöki az igeragozást. A tanár nem ad jó jegyet annak, aki csak pöki a megtanult verset.
Eredet [pök < lásd: köp]
