Páncél szó jelentése
páncél (főnév)
Fém védőöltözet; fémlemezekből, gyűrűkből, pántokból vagy láncszemekből készült hadi öltözet, illetve ennek egy része, amely viselőjét az ellenség fegyverétől, nyilaitól védte.
A lovagok páncélban vesznek részt a lovagi tornán. A lovas páncélja felfogja ellenfele kardcsapását.
Eredet [páncél < német: Panzer (páncél, vért) < olasz: panciéra (mellvért, „hasvédő”) < pancia (has) < latin: pantices, pantex (pocak, bendő)]