Pusztítás szó jelentése
pusztítás (főnév)
1. az a cselekedet, amikor annyira megrongálnak valamit, hogy már nem lehet megjavítani vagy életre kelteni; rombolás. Létező és működőképes, használható dolgok helyes elrendezésének, sorrendjének káros megváltoztatása.
A vihar óriási pusztítást végzett a házakon.
Eredet [pusztítás < pusztít + -ás (főnévképző)]