Puhány szó jelentése
puhány (melléknév)
1. Ellustult, gyenge (ember), aki nem kellően erős, edzett, illetve könnyen megbetegszik.
Egy puhány ember nem szereti a fizikai megerőltetést. A puhány gyerek könnyen megfázik.
2. Átvitt értelemben: Erélytelen (személy), akiben nincs elegendő akaraterő, kitartás élete alakításához, illetve hivatása, feladata betöltéséhez, célja eléréséhez.
A puhány vezetőnek nincs kellő becsülete. A puhány ember nem képes kezébe venni saját sorsát.
3. Átvitt értelemben: Erélytelen személyre jellemző (lelki tulajdonság, magatartás).
A férfi puhány jellemét mutatja, hogy nem tudott káros életmódján változtatni. A puhány akarat nem visz előre.
4. Régies, elavult: Puhatestű (élőlény), amely leginkább vízben vagy nedves helyen él. Gyakran külső meszes héjjal fedett testű, gerinctelen (állat).
A tengerparton puhány kagylókat lehet találni a homokban apály idején. A puhány csiga gyorsan visszabújik a házába, ha veszélyt érzékel.
Eredet [puhány < pohany (puhány, pohos) < poh]
