Poén szó jelentése
poén (főnév I.)
1. Nevetséges fordulat, váratlan esemény egy vicc végén. Ez általában egy túlzó azonosítás, amivel a hallgató nem ért egyet, és ezért nevet.
A vicc poénján az egész közönség hangosan nevet. A jó poént azonnal mindenki megérti.
2. Csattanós befejezés egy jelenet, történet végén.
A történet tanulsága a poénban van. A jó poén nem csak szórakoztathat, hanem el is gondolkoztathat.
3. Feltűnő esemény; izgalmasnak tartott hír, ami nagy hatású; szenzáció.
A nagy poént az újságok is megírják. Nagy poénnak számított, amikor kiderült, hogy az elnök megcsalja a feleségét.
Eredet [poén < német: Pointe (poén < él) < francia: pointe (tüske, hegy) < latin: puncta (szúrás) < pungo (szúr)]
