Porcelán szó jelentése
porcelán (főnév)
1. Kemény, hőálló anyag, amely kiégetett kaolin, földpát és kvarc keveréke. A keverékből magas hőfokon kemény, részben áttetsző, tejszínű, gyakran mázzal bevont használati- vagy dísztárgyat, építőelemet vagy más műszaki alkatrészt készítenek.
Az étkészlet porcelánból készült. A villanyoszlop szigetelője is porcelán.
2. Kemény, hőálló tárgy, amely kiégetett anyagkeverékből készül.
A tálalószekrény tele van porcelánnal. A teát porcelánból isszák a vendégek.
3. Régies: Hőálló étkészlet, amelynek edényeit, darabjait kemény, hőálló anyagból készítették.
A vasárnapi ebédet porcelánban tálalja az asszony. Az ünnepi alkalomra porcelán kerül az asztalra.
Eredet [porcelán < olasz: porcellana (porcelán < kagylóhéj, „porceláncsiga”) < porcello (malac) < latin: porcella, porca (malac)]
Megjegyzés: A porcelán a porceláncsiga fénye alapján kapta nevét, a csigafajtát pedig az alakjáról nevezték el.
porcelán (melléknév)
Kemény, hőálló anyagból készült (tárgy, edény, készlet).
Az asszony féltve őrzi a család porcelán étkezőkészletét. A forró tea illik a porcelán csészébe.