Politúr szó jelentése
politúr (főnév)
1. Alkoholban feloldott gyanta; feloldott sellak, amelyet a feldolgozott fa felületének megvédésére, fényesebbé tételére, színének és rajzának kiemelésére használnak.
Az asztalos politúrt használ a kész bútor bevonására. A politúrt ecsettel viszi fel a sima felületre. A képen politúr alapanyagként használt a különböző árnyalatú sellaklapkák láthatók.
2. Átvitt értelemben: Fényes felület, amelyet alkoholban feloldott gyantából készítenek egy bútoron vagy más faipari terméken.
Az íróasztalnak gyönyörű politúrja van. A régi bútornak megsérült a politúrja.
Eredet [politúr < német: Politur (politúr) < latin: politura (csiszolás, simítás) < polio (simít, csiszol) < görög: polio (simít, szürkít) < poliosz (szürke, világos)]
