Pandúr szó jelentése

pandúr (főnév)

Fájl:Pandúr.jpg

1. Fegyveres hatósági személy a 19. században Magyarországon a csendőrség megszervezéséig, aki a közrendre felügyelt, illetve a bűnözőket üldözte.

A betyárokat pandúrok üldözték. A verekedőket a pandúrok választották szét egymástól. A pandúrok saját korukban megbecsült emberek voltak, csak jóval később lett rossz hírük.

2. Átvitt értelemben: Hatáskörével visszaélő fegyveres személy, aki az elnyomást testesíti meg.

Pandúrok sanyargatják a szegényeket. Az adószedőket pandúrok kísérik.

3. Történelmi: Határőr katona a déli határvidéken a 18. században; főleg szerb és szász nemzetiségű katonák.

A pandúroknak saját kapitányaik parancsoltak. A pandúrok elfogták a határsértő csempészeket.

Eredet [pandúr < középmagyar: bandérium (főúr csapata, zászlóalj) < latin: banderium (csapat, zászlóalj) < bandum (zászló)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 7 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja