Pandúr szó jelentése
pandúr (főnév)
1. Fegyveres hatósági személy a 19. században Magyarországon a csendőrség megszervezéséig, aki a közrendre felügyelt, illetve a bűnözőket üldözte.
A betyárokat pandúrok üldözték. A verekedőket a pandúrok választották szét egymástól. A pandúrok saját korukban megbecsült emberek voltak, csak jóval később lett rossz hírük.
2. Átvitt értelemben: Hatáskörével visszaélő fegyveres személy, aki az elnyomást testesíti meg.
Pandúrok sanyargatják a szegényeket. Az adószedőket pandúrok kísérik.
3. Történelmi: Határőr katona a déli határvidéken a 18. században; főleg szerb és szász nemzetiségű katonák.
A pandúroknak saját kapitányaik parancsoltak. A pandúrok elfogták a határsértő csempészeket.
Eredet [pandúr < középmagyar: bandérium (főúr csapata, zászlóalj) < latin: banderium (csapat, zászlóalj) < bandum (zászló)]
