Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Oszlop szó jelentése

oszlop (főnév)

Álló helyzetű hosszúkás építőelem épületrészek tartására vagy díszítésként. Egy oszlop kellően szilárd anyagból (például betonból, fából, kőből, vasból) készül, és kör vagy szabályos sokszögletű alaprajzú, hosszúkás henger, illetve hasáb alakú, függőleges szerkezeti elem.

A templomban karcsú oszlopok tartják a mennyezetet. A kastély kapujánál két oszlop áll.


Eredet [oszlop < ómagyar: oszlop < oszl(ik) + -op (főnévképző)]
Megjegyzés: a szó a súly megoszlására, az oszloppal tartott súly kettéosztására utal.


További részletezés

1. Hengeres tartópózna, amely általában fából vagy fémből készül.

A munkások sorban felállítják a kerítés vasoszlopait. A szőlősgazda a felállított oszlopokra drótot feszít ki, amire majd a szőlővesszők felkapaszkodhatnak.


2. Hosszú, felállított rúd, cölöp egy hely megjelölésére vagy jelzésként.

A város határában egy határjelző oszlop áll. Az út menti irányjelző oszlopon egy tábla olvasható.


3. Függőleges építmény, amely toronyszerűen egymásra helyezett tárgyakból áll.

A raktárban oszlopban állnak a dobozok. A könyvesboltban a könyvoszlop tetejéről lehet levenni egy kötetet.


4. Átvitt értelemben: Kiemelkedő személy, aki egy közösség, csoport erős, jelentős, aktív tagja, támasza.

A párt elnöke egyben a párt oszlopa is. A falu oszlopa a jól ismert polgármester.


5. Átvitt értelemben: Segítő személy, aki egy cél, ügy támasza, védelmezője, pártfogója.

A pap az erkölcs oszlopának tartja magát. A családon belül az apa a tekintély oszlopa.


6. Átvitt értelemben, katonaság, sport: Zárt alakzat; emberek rendezett csoportja, amelynek hossza jóval nagyobb, mint szélessége.

A sereg három oszlopban sorakozik fel a hegyoldalon. A sportolók két oszlopban vonulnak körbe a stadionban. Az iskola udvarán egy-egy osztály egy-egy oszlopban sorakozik fel a tanévnyitón.


7. Átvitt értelemben, katonaság: Katonai egység főleg műszaki fegyvernemnél, amely megfelel egy századnak.

A csatában egy harckocsi oszlop elindul az ellenség háta mögé. A tüzérségi oszlop a hegytetőre vontatja az ágyúkat.


8. Átvitt értelemben, közlekedés: Járművek sora, amelyek zárt egységben egymás mögött haladnak.

A keskeny úton a hegytetőre kapaszkodik fel a tehergépkocsi oszlop. A külföldi küldöttség gépkocsi oszlopa a repülőtérről a városközpontba tart.


9. Átvitt értelemben, nyomdászat: Keskeny sorok egymásutánja, amely egymás alá írt vagy nyomtatott számokból, szavakból vagy szövegrészekből áll; hasáb.

Az újságlap oszlopokra tördelt szövegekből áll. A táblázat oszlopokból és sorokból áll.


10. Régies: Álló helyzetű, keskeny, felmagasodó emlékmű vagy síremlék; emlékoszlop.

A család egy oszlopot állít a temetőben nyugvó ősök tiszteletére. A város főterén egy oszlop emlékeztet a hősökre.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Az oszlop fejezete – (oszlopfő, a tartóelem felső része, teteje).


Dór oszlop – (Művészettörténet: párnaszerű fejben végződő, lábazat nélküli, barázdált, vaskos tartóelem).


Hirdető oszlop – (utcán, tereken elhelyezett, általában henger alakú építmény nagyobb hirdetések, kiragasztott plakátok számára).


Jón oszlop – (Művészettörténet: csigavonalas fejben végződő, lábazaton nyugvó, barázdált, karcsú tartóelem).


Lezárva 7K: 2013. augusztus 25., 17:23





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)