Orosz szó jelentése

orosz (melléknév)

1. Keleti szláv (nép, személy); Európa keleti részén, és Ázsia északi részén élő szláv nép tagjával, és országukkal kapcsolatos, onnan származó.

Sok orosz ember élt 1991-ig hazánkban. Az orosz személygépkocsik egykor népszerű autók voltak itt is.

2. Keleti szláv (nyelv), amelyet az egykori Szovjetunió teljes területén, azaz Ázsia jelentős részén ismernek. Legközelebbi rokona az ukrán (kisorosz), és a belorusz (fehérorosz) nyelv. Az orosz irodalmi nyelv a Moszkva környéki nyelvjárásból alakult ki.

Az orosz nyelv évtizedekig kötelezően tanított nyelv volt hazánkban. Ebben a könyvesboltban orosz nyelvű könyvet is lehet kapni.

3. Keleti szláv népre jellemző (gondolkodásmód, öltözet, szokás), velük kapcsolatos (kultúra, vallás), tőlük származó (tárgy), általuk lakott (hely).

Az orosz balett világhírű. Az orosz falvakban sok faház épült.

Eredet [orosz < ómagyar: orosz < orosz: Rusz (oroszok országa) < svéd: Rusz (kagán nevéből)]
Megjegyzés: Rusz a Kijevet és később orosz birodalmat a 9. században alapító svéd (viking) telepesek első vezetőjének neve. A önálló orosz nyelvről csak a 11–13. század óta beszélhetünk, amikor a pravoszláv vallással terjedő szláv nyelv kiszorította a korábbi gót/germán és hun nyelveket.

Kifejezés

Orosz tea – (Kínából karavánnal szárazföldi úton, Oroszországon át szállított tea).

orosz (főnév)

1. Keleti szláv személy, aki oroszországi születésű, keleti szláv nyelvet beszélő, illetve onnan származó személy.

Sok orosz él szerte a világon. Sok orosz él Ukrajna keleti részén.

2. Keleti szláv nyelv, amelyet Kelet-Európában és Észak-Ázsia jelentős részén beszélnek.

Az oroszt több, mint 145 millió ember beszéli anyanyelvként, így ez a nyelv világnyelvnek számít. Az oroszt sokan tanulták az általános iskola ötödik osztályától kezdve Magyarországon a szocializmus idején.

Kifejezés

Minden oroszok cárja – (Történelmi: az orosz uralkodó, cár).