Ormány szó jelentése
ormány (főnév)
1. Mozgékony, megnyúlt orr, amelyet némely emlősállat tapintásra, esetleg fogásra használ.
Az elefánt ormánya nagyon fontos szerve az állatnak. Az elefánt ormányával felveszi a földön levő gyümölcsöt. A tapír az ormányával szimatol.
2. Hosszúra nyúlt bogárfej, amelynek végén szájnyílás, a rágószervek tövén, illetve közepén pedig csápok vannak.
A bogár ormányával megragadja a növény levelét. A bogár ormányával lyukat fúr a fakéregbe.
3. Átvitt értelemben: Nagy emberi orr.
A beesett arcú ember ormánya még nagyobbnak tűnik. Ne piszkáld az ormányodat!
4. Hajózás: Ferdén előre kinyúló árboc, a hajó orrán.
A vitorláshajó ormányán is van néhány kisebb vitorla. A matróz felmászik az ormány végébe.
Eredet [ormány < or(r) + -mány (főnévképző)]
