Oratórium szó jelentése
oratórium (főnév)
1. Zene: Énekes-hangszeres drámai hatású mű, illetve komolyzenei műfaj; az operához hasonlóan színpadon adják elő, de jelmez nélkül. Tárgya kezdetben vallásos, bibliai eredetű volt, de ma már szabadon választott.
Az oratórium cselekményének összefüggő részeit egy magas hangú férfiénekes adja elő. A zenekar és az énekesek egy oratóriumot próbálnak. A zeneszerző egy oratóriumot ír a verses elbeszélés szövegére.
2. Vallási: Emeleti kis helyiség egy templomban a szentély mögött, amelynek ablaka a templomra nyílik.
A király a misét az oratóriumban ülve hallgatta végig. Az oratóriumból látni lehet, hogy mi történik az oltárnál.
3. Vallási, régies: Kisebb imahelyiség; házi kápolna főleg főúri kastélyban, vagy saját imaterem egy kisebb vallási közösség vagy intézmény számára.
A kis helyi református gyülekezetnek csak egy kis oratóriuma van a katolikus többségű faluban. A kastély oratóriumában csak a főúri család tagjainak mondtak misét. Az egyházi iskola oratóriumában rendszeresen közösen imádkozik a diákok egy-egy csoportja.
Eredet [oratórium < latin: oratorium (zenés mise < imaház) < oro (imádkozik < beszél) < os (száj)]
