Oppozíció szó jelentése
oppozíció (főnév)
1. Politika: Szembenállás a hatalommal, kormánnyal; a kormánnyal vagy a kormányzó párttal szembeni működés az országgyűlésben vagy a politikai élet más területén.
A választások után az eddig kormányzó párt oppozícióba került. Oppozícióban kevesebb lehetősége van a pártnak az érdekei érvényesítésére.
2. Politika: Az összes ellenfél, párt vagy mozgalom, politikus, aki az éppen kormányon levő párttal vagy kormánnyal ellentétes politikai érdekek érvényesítésére törekszik.
Az oppozíció gyakran viszi a híveit az utcára: gyakori lehet a tüntetés. Ha az oppozíció mögött nem állnak tömegek, akkor egy ilyen megmozdulás nevetséges lehet.
3. Csillagászat: Ellentétes állás, helyzet a Földről nézve; egy égitestnek, bolygónak vagy a Holdnak olyan helyzete, amelyben a Nappal egy vonalba esik a Földről nézve.
A csillagász megfigyelése szerint a Mars éppen oppozícióban van. Amikor a Hold oppozícióban van, akkor vagy holdfogyatkozás, vagy napfogyatkozás van.
4. Régies: Fennálló ellentét; (vitázó) felek közti szembenállás elvi téren, felfogásban, világnézeti kérdésekben.
A két vitatkozónál egy külső szemlélő számára nyilvánvaló az oppozíció. Az oppozíció fennmaradása miatt nem közeledtek az álláspontok egymáshoz.
5. Régies: Szembeszegülés, amely egy fennálló ellentét, ellenkezés vagy egyet nem értés megnyilvánulása.
A katonát figyelmeztetik, hogy az oppozíciónak nincs helye a hadseregben, itt feltétel nélküli engedelmesség a követelmény. Az oppozíció gyakran zajos és hangos megnyilvánulás.
Eredet [oppozíció < latin: oppositio (ellentét) < oppono (ellentmond, szembeszáll) < ob- (ellen) + pono (tesz)]
