Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Ok szó jelentése

ok (főnév)

Cause0.jpg

1. Kiváltó tényező, amely az előzőtől különböző állapotot hoz létre.

A betegség megszűnésének oka a helyes gyógykezelés. A tanuló késésnek oka a késői lefekvése volt. A sikeres vizsga oka a szorgalmas tanulással megértett tananyag.


2. Következmény kiváltója. A fizikai világban végbemenő mozgás, változás, történés előidézője; előzmény, amelynek szükségszerű (vele kölcsönhatásban levő) következménye van.

Az ember keresi a kiváltó okot. Ha megvan az ok, megvan a magyarázat is.


3. Felhasznált ürügy; következmény kiváltójának tekintett előzmény, ami további káros cselekedetek magyarázatául szolgál, és annak jogosságát kívánja alátámasztani.

A második világháború európai kitörésének közvetlen oka egy rádióadó „lengyel” megtámadása volt. Csak valami okot keres arra, hogy beleköthessen. Nehéz volt valami hibát találnia, ami okot szolgáltatna arra, hogy beavatkozzon az életébe.


4. Jövőbe kihelyezett szándék; egy jövőbeli időpontra szóló elhatározás, amely hatást vált ki.

A mai munkámnak az az oka, hogy egy év múlva szeretnék egy jól használható magyar szótárral rendelkezni. Az épelméjűség: az ok pontos kijelölése.


Eredet [ok < ómagyar: ok < ősmagyar: uk (eredet, ok) < ukha (okos, ért) < dravida: aqqa (tud, ért)]
Hasonló szavak más nyelvekben: < török: aga (úr, mester, okozó, tudó); etruszk: huku (okos, ható); dravida: ukkam (erő, hatalom, lelki nagyság) < akhka (tudás)


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

A biztonság okáért – (Régies: a veszély, tévedés lehetőségének elkerülésére).


Alapos ok – (nyomós, fontos, előidéző tényező).


Bontó ok – (Jogi: a házasság érvénytelenítésére feljogosító, azt maga után vonó helyzet, körülmény).


Elégséges ok – (olyan tényező, amely önmagában képes előidézni egy helyzetet, állapotot, változást).


Elégtelen ok – (olyan tényező, amely önmagában nem képes előidézni egy helyzetet, állapotot, változást).


Ok és hatás – (egy cselekedet vagy változás, és annak eredménye).


Oka van rá – (jelentős vagy nyomós indíték készteti erre).


Okot ad rá – (cselekedeteivel, magatartásával idézi elő a kellemetlen vagy megtorló következményt).


Okát adja neki – (megmagyarázza, hogy egy tettet miért követett el, hogy az miért történt vagy következett be).


Okkal hiheti az ember – (elegendő alapja van rá, hogy elhiggye).


Példának okáért – (Régies: a.) példaként felhozva; b.) Elavult: hogy tanuljon belőle az ember).



OK, ok, oké (határozószó)

Okay.jpg

Beleegyezést, egyetértést jelez; rendben van.

Induljunk? Oké!
A munkát átvettük, OK!


Eredet [oké < angol: okay, OK, O.K. (oké) < All Correct ([ejtsd: Oll Korrekt] „minden rendben”; humoros rövidítés, amiben sem A”, sem a „C” nincs rendben)]



-ok (főnévképző)

Az említett jellemzővel leírható dolog.

farok, burok, árok, pocok

A cuppogós sárban csupa szutyok lett mindenki. A disznótor során egyetlen torok sem maradt szárazon.


Lásd még: -ék, -íték (főnévképző)



ok- (melléknévi előtag)

Hivatalos adatokat, hatósági rendelkezést tartalmazó (írás).

oklevél, okmány

Cégalapításkor be kell mutatni az okiratokat.


Eredet [ok- < latin: actum (rendelkezés, végzés) < ago (intéz, irányít < hajt)]
Megjegyzés: az „ok” szó csak hasonló hangzása miatt vette át a latin szó helyét. Azonos eredetű szó az angol: Act (törvény)



-ok (igerag)

Népies: Lásd: -uk, -ük (igerag)





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)