Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Nyelv szó jelentése

nyelv (főnév)

Tongue.jpg

Szájban található, izmos testrész; mozgékony szerv az étel mozgatására, ízlelésre és tapintásra, ezen kívül az embernél a beszédhangok képzésében is részt vesz.

Amikor a kislány mérges volt, csúfolódva kiöltötte a nyelvét. A nyelvemmel éreztem a fogam éles sarkát. A macska a nyelvével lefetyeli fel a tejet. A kutya nyelve nagy melegben kilóg. Némely állatok (például: kígyók) szaglásra is használják a nyelvüket.


Eredet [nyelv < ősmagyar: nyelő, nyelű, nyalú (nyelv) < dravida: nálige (nyelv) < nallu (nyal, ízlel, szeret)]


További részletezés

1. Húsétel a szájban található izmos, mozgékony, állati szervből készítve.

A második fogás marhanyelv volt burgonyával. A füstölt nyelv fogyott el elsőként a hűtőből.


2. Átvitt értelemben: Egy tárgyból kilógó vagy látható rész, ami a szájban található mozgékony szervhez hasonló alakú, mozgású.

A cipő nyelve néha lehajlik, amikor felhúzzuk a cipőt. A harang nyelve még mindig mozog. Az ablakokon lángnyelvek csaptak ki.


3. Átvitt értelemben: Rugalmas lapocska egy hangszeren, főleg sípon, amelyet a hangszerbe juttatott levegő rezgésbe hozza.

A síp nyelve nádból készül. A hangszerbe befújt levegő a nyelvet mozgatja.


4. Átvitt értelemben: A gondolatcsere eszköze, a megegyezéses rendszer szerint együtt használt szavak összessége. A szavakkal a világ bármely dolgát vagy változását megnevezhetjük, és közös megegyezések szerint kapcsoljuk össze őket. A nyelv egy nép vagy nemzet által használt összes szó és nyelvtani megegyezés, amelynek segítségével az emberek gondolatokat juttatnak el másokhoz, akik a mondottakból vagy írásból ugyanazt értik, mint amit közölni akartak velük.

A nyelv segítségével a világ bármely dolga elmondható. A nyelv célja gondolatok közlése. A különböző embercsoportok sokféle nyelvet használnak. Mi a magyar nyelvet használjuk.


5. Átvitt értelemben: Szóhasználat; egy szűkebb csoport, szakma sajátos írásos vagy beszédbeli kifejezésmódja, egyedi jelentésű, értelmezésű szavai együttesen.

A jogi nyelvet nem mindig érti az átlagember. Az orvosi nyelv tele van latin szavakkal, hogy a beteg ne érthesse, mit mondanak róla.


6. Átvitt értelemben: Kimondott szavak, gondolatok egy típusa, beszédstílus mint a kifejezés eszköze.

Ügyelj a nyelvedre, amikor felnőttekkel beszélsz, és légy udvarias. Ezt a szemtelen nyelvet nem tűröm el a tanteremben. A hivatalnak szóló levelet udvarias nyelven írjuk, de a neten a haverkodó nyelv is elfogadható.


7. Átvitt értelemben: Megállapodásos jelzésrendszer; egy közösségen belül elfogadott és használt sajátos jelentésű nem nyelvi jelek, jelzések alkalmazása, illetve ezek rendszere.

A süketnémák nyelvét jelnyelvnek nevezik. A szerelmesek más-más színű virággal jelezték a helyzetet, és senki más nem értette ezt a nyelvet.


8. Átvitt értelemben, műszaki: Kötött szabályrendszer jelek továbbítására és feldolgozására, amivel adatokat továbbítanak, fogadnak és kezelnek.

A számítógépes programnyelveket a gépek alakítják át érthető adatokká. Két gép között csak tökéletesen egyforma nyelvvel működhet az adatcsere.


9. Átvitt értelemben: Az állatok viselkedésbeli és hangbeli megnyilatkozása, főleg mesékben.

A juhász ért a madarak nyelvén. A jó gazda érti a kutyája nyelvét.


10. Átvitt értelemben, művészet: Mondanivaló ábrázolása; eszközök, formák rendszert alkotó összessége, amellyel az ember (nem szavakkal) közöl, kifejez, ábrázol gondolatokat.

A zene nyelvét is kell tanítani az iskolákban. A festő a színek nyelvén üzen a nézőinek.


11. Átvitt értelemben: Kifejezett tartalom; egy forma vagy működés, amelyhez a képzelet egy közlő, mutató, kifejező célt társít.

Régen a harangok nyelvén hirdették a veszélyt. A virágkötő érti a virágok nyelvét.


12. Átvitt értelemben: A beszélő személy.

A szónok beszédét ezer nyelv éljenzi. A szenvedéllyel szóló nyelv fellelkesítette a tömeget.


13. Átvitt értelemben, katonaság, régies: Fogoly, akitől fontos értesüléseket akarnak szerezni háborúban.

A csapat nyelvet szerzett az ellenségből. A nyelv kikérdezéséhez tolmács kell.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>


Nyelvek

A nyelv az emberi gondolatok közlésére megegyezéses rend szerint használt kimondott vagy írott szavak és jelek összessége egy társadalmon belül. Más társadalmak más nyelveket használnak. A nyelv nem csak öncélú hangkeltés vagy értelmetlen jelek firkálása, hanem gondolatok közlésére szolgál. Gondolatok közlésére vannak más eszközeink is, mint például a mutogatás vagy a művészetek, azonban a legáltalánosabban használt eszköz a nyelv.


Magyar nyelv

A magyar emberek által használt összes szó és ezek használatának módja együttesen (a helyi eltérésektől függetlenül).


A nyelv kialakulása

A nyelv kialakulása során az emberek először elkezdtek hangokat használni jelzésként, amikor a társaikkal közölni akartak egy gondolatot, szándékot. A hangokból később állandósult szavak lettek, majd a szavakat elkezdték megegyezéses rend szerint használni. A nyelvet a hétköznapi emberek fejlesztették ki a mindennapos használat során.


Kifejezések

A nyelve mar – (nagyon gúnyos megjegyzéseket tesz, vagy gyakran rágalmaz, támad másokat).


A nyelvemen van – (majdnem kimondtam, de nem jut az eszembe).


A nyelvére adja – (a szájába rágja).


A nyelvét féken tartja – (csendben marad).


A nyelvét koptatja – (locsog, fecseg).


A nyelvét köszörüli rajta – (egy személy rovására csípős, bántó megjegyzéseket tesz).


A nyelvével vág / jól vág a nyelve – (élesen, sértő szándékkal mondja).


A rossz nyelvek – (a pletykálni szerető, rosszindulatú emberek).


A tűz/láng/füst nyelve – (a tűz/láng/füst egy-egy meg-meghajló, imbolygó, ék formájú, ide-oda mozgó nyalábja).


Akadozik a nyelve – (a.) botladozva beszél; b.) botladozik a beszéde, mert italos állapotban van).


Ami a szívén, az a nyelvén/száján – (kíméletlenül őszinte, szókimondó).


Arra/erre / ide/oda billen a mérleg nyelve – (egy döntés kezd ilyen vagy amolyan irányba alakulni).


Csípős a nyelve – (szeret gúnyolódni, csipkelődni).


Csomót köt a nyelvére – (hallgat, nem szól, pedig inkább szólna).


Éles/hegyes a nyelve – (a.) támadó szókimondással, csípősen beszél; b.) gúnyos megjegyzései vannak).


Eljár a nyelve – (a.) titkot kifecseg, felhatalmazás nélkül elmond olyasmit, amit nem kellene; b.) meggondolatlanul, a kelleténél őszintébben nyilatkozik).


Elsiklik a nyelve – (Tájszó: olyat mond, amit nem kellett volna).


Ért a nyelvén – (a.) jól-rosszul tud beszélni az illető anyanyelvén; b.) ismeri a gondolkodásmódját, szokásait, és rendszerint tudja, hogyan lehet vele eredményesen szót érteni).


Felvágták a nyelvét – (sokat locsog).


Görcsöt köt a nyelvére – (elhallgattat, nem enged beszélni).


Gyorsabban jár a nyelve, mint az esze – (gyakran meggondolatlanul beszél).


Idegen nyelv – (Iskola: egy másik országban beszélt, az illető személy anyanyelvétől eltérő szavakat használó gondolatközlő rendszer).


Ínyéhez tapad a nyelve – (nagyon szomjas).


Irodalmi nyelv – (az igényes művészi írásművek nyelvhasználata, amely irányba a hivatásos nyelvészek a köznyelvet próbálják változtatni, egységesíteni).


Jár a nyelve – (sokat beszél).


Jár a nyelve, mint a pergő rokka/motolla – (a.) gyorsan beszél, hadar; b.) sokat beszél különösebb mondanivaló vagy határozott szándék nélkül).


Jól forog a nyelve – (könnyedén, gyorsan gondolkodik és megvédi az igazát).


Kibicsaklik/megbicsaklik a nyelve – (egy szó kimondásakor a szokatlan hangképzés miatt a beszéde megakad, kiejtése rossz lesz).


Lakatot tesz a nyelvére – (elhatározza, hogy nem beszél, titkot tart).


Leragad/megakad a nyelve – (nem akar vagy nem tud beszélni).


Lóg/kilóg a nyelve – (megerőltető, fárasztó munkában nagyon elfárad).


Majd beletörik/kificamodik a nyelve – (alig tudja kimondani, kiejteni).


Majd kitörik a nyelve – (idegen nevet, szót nagyon nehezen tud kimondani, kiejteni).


Megbotlik a nyelve – (a.) helytelenül, hibásan mond ki egy szót; b.) Átvitt értelemben: olyat mond, amit nem akar).


Megered a nyelve – (előzetes hallgatás után folyamatosan, terjengősen beszélni kezd, főleg bizalmas dologról).


Megtalálja a közös nyelvet – (megtalálja azt az eljárási módot, amellyel áthidalhatók a köztük levő felfogásbeli különbségek és érdekellentétek).


Nehezen fordul a nyelve – (akadozva beszél).


Nyelvén a szíve – (a.) őszinte, mindig úgy beszél, ahogy érez; b.) bátran szókimondó).


Nyelvére vesz – (a.) pletykálni kezd róla, bizalmas dolgait híreszteli, tárgyalja; b.) Régies: szóval kimondja, kifejezi).


Nyelvet nyújt rá / nyelvét nyújtja rá / ráölti a nyelvét (szájában levő izmos szervét csúfolódása jeléül kidugja felé).


Nyelvét ölti / nyelvet ölt rá – (a.) kinyújtja, kidugja a a szájában levő izmos szervét; b.) csúfolódik vele).


Öltögeti a nyelvét – (ismételten, rendszeresen ócsárol, gúnyol egy személyt).


Pereg a nyelve – (a.) az „r” beszédhang ejtése közben a nyelv hegye rezgő mozgást végez; b.) Átvitt értelemben: gyorsan, szinte hadarva beszél).


Rájár a nyelve – (megszokásból szinte öntudatlanul, akaratlanul mondja).


Rossz nyelve van – (szeret pletykálni, másokat megszólni).


Társalgási nyelv – (a mindennapi életben használt, közvetlen hangú beszélt kifejezésmód, szóhasználat).


Tud a nyelvén beszélni – (megvan benne az a képesség, hogy szavaival hatni tud rá).


Vigyáz a nyelvére – (óvatosan, megfontoltan beszél).


Közmondás

Nyelvében él a nemzet – (a nemzet gondolatközlési formája az önálló nemzeti lét fontos tényezője).



Lezárva 7K: 2011. március 8., 21:00




WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)