Napszállta szó jelentése
napszállta (főnév)
1. A Nap lebukása az égboltról, ahogy a látóhatár alá kerül.
A napszállta nyáron gyorsabban bekövetkezik, mint télen, mert meredekebb a Nap útja az égen. Napszállta idején a nap korongja vöröses színű lesz.
2. Sötétedés ideje, amikor a természetes világosságot adó Nap a nyugati látóhatár alá bukik; napnyugta.
A vonat napszálltakor indul a pályaudvarról, és másnap reggel érkezik meg a szomszéd ország fővárosába. A napszálltakor előtűnnek az égen a legfényesebb csillagok.
3. Régies: Nyugati égtáj, amelynek irányában a Napot este, az éjszaka közeledésekor látjuk; a kelettel ellentétes égtáj.
A Nap délután már közeledik napszállta felé. A napszállta felé vezető út visz a fővárosba.
Eredet [napszállta < nap + száll (ige I.) + -ta (főnévképző)]
