Nagyító szó jelentése
nagyító (főnév)
1. Domború lencse, amely a szemtől megfelelő távolságban tartva az alatta lévő tárgy képét felnagyítva mutatja. Fénytörés elve alapján növeli a rajta keresztül nézett tárgy látszólagos méretét és ezzel megkönnyíti a megfigyelését.
Nagyító alatt is megnéztük a bélyegeket. A fényképezőgépekben mindig van nagyító.
2. Régies: Fényképvetítő; negatívokat nagyobb méretben fotópapírra vetítő készülék, amellyel egy fotólaborban különböző méretű papírképeket készítenek.
A nagyító alá tett papírt megvilágítás után vegyileg előhívták, majd a képet rögzítették. A nagyító magasabbra emelésével nagyobb lesz a készülő fotó.
nagyító (melléknév)
Nagyobbnak mutató; az eredeti, szabad szemmel látható alakjánál egy látványt, alakot, tárgyat nagyobbnak tüntető (lencse, távcső, megvilágítás, eszköz, hatás).
Eredet [nagyító < nagyít + -ó (melléknévképző)]