Munkás szó jelentése
munkás (főnév)
1. Ipari termelőmunkát végző ember, aki főleg gyárakban, üzemekben, műhelyekben dolgozik, és a ledolgozott idejéért cserébe rendszeres időközönként előre megállapított fizetést kap.
A szakképzett munkások a gyárakban dolgoznak. A modern gyárakban egyre kevesebb munkásra van szükség az automatizálás miatt. Az asztalos is egy munkás.
2. Testi munkát végző ember, aki főleg kézi szerszámokkal dolgozik.
A munkások kiássák az épület alapját. A nagy építkezésen sok munkás dolgozik.
3. Átvitt értelemben: Megélhetésért dolgozó ember, aki rendszeres fizetésből él.
A jó irodai munkás megérdemli az év végi jutalmat. A tanárok a közoktatás munkásai.
munkás (melléknév)
1. Sok dologgal járó, fáradságos erőkifejtést kívánó (feladat, dolog, kötelezettség), ilyen tevékenységgel eltelő (időszak, nap).
A munkás napok után jól jön a hétvége. Az aprólékos feladat nagyon munkás dolog lett.
2. Szorgalmasan dolgozó (ember), aki szereti a rábízott feladatok elvégzését.
A após meg van elégedve a vejével, mert kiderült róla, hogy munkás ember. A fiú megbecsüli a munkás szüleit.
3. Szorgalmasan dolgozó emberre jellemző (gondolkodásmód, viselkedés, tett), vele kapcsolatos, hozzá illő (dolog).
A munkás kezek gyorsan végeznek a kiadott feladattal. A munkás életszemlélet fizetésnaptól fizetésnapig osztja be a pénzt.
4. Nagyon szegény, nyomorúságos (ember, állapot, hely, időszak).
Még a helyi gyáripar kiépülése idején jött létre a város munkás negyede. A munkás élet keservesen nehéz.
Eredet [munkás < munka + -s (melléknévképző)]
