Morál szó jelentése
morál (főnév)
1. Csapatszellem; egy csoport, és tagjainak általános összetartása és elszántsága, ami különösen a motiváltság és fegyelem terén mutatkozik meg.
A vidéki focicsapatban nagyon jó a morál, ezért még a nehéz helyzetekben sem adják fel a küzdelmet. Az év végi hajrá nagyon nehéz volt, de a remek morál átlendített rajta, és minden munkatárs sokkal többet vállalt a szokásosnál.
2. Erkölcsi elvárások, szabályok; a helyes és helytelen tettekre vonatkozó elvek és szabályok egy közösségen belül, amelyek az általános, és főleg a párkapcsolati viselkedést szabályozzák.
Bár tetszett a fiúnak a lány, mégsem mert közeledni hozzá, mert a morál tiltja az udvarlást eljegyzett lányoknak. A morál nem hagyja, hogy lopj, így a szülők visszavitették az elcsent labdát a gyerekkel, amikor megtudták, hogy mi történt.
3. Erkölcsös viselkedés; a jó és rossz megkülönböztetése az adott közösség, csoport tapasztalatai, szokásai alapján, és az egyén ehhez igazodó helyes cselekedetei.
A morál magas szinten van a becsületes emberek között. Amikor szórakoztatássá válik az erőszak, rögtön hanyatlik a morál. A kisebbségi csoport morálja messze a társadalmi elvárások alatt van.
4. Tisztesség; a jó és rossz megkülönböztetése az egyén saját lelkiismerete alapján, ellentétben a közösségi erkölcsök és a szabályok követelményeivel.
Bár a járókelő megtehette volna, hogy elviszi a padon felejtett tárcát, a morálja magasabb volt ennél, és inkább leadta egy rendőrőrsön. A saját morál miatt vállalta fel árván maradt unokaöccse nevelését, mert a törvények szerint nem volna köteles erre.
Eredet [morál < francia: morale (erkölcs) < latin: moralis (erkölcsi) < mos (szabály < szokás)]
