Menedék szó jelentése
menedék (főnév)
1. Védelmet jelentő hely, amely egy (támadó) személy vagy (káros) hatás, jelenség elől az odamenekülőknek oltalmat nyújt.
A katonának a lövészárok menedék lehetett a háborúban. A menekülő eléri a menedéket, ahol megpihenhet.
2. Átvitt értelemben: Védelmet nyújtó dolog, eszköz, tárgy, személy, amely egy (támadó) személy, (káros) hatás, jelenség, körülmény elől oltalmat, vagy vigasztalást, megkönnyebbülést nyújthat.
Régen a pajzs a katona menedéke volt az ellenséges kardcsapások elől. A kisgyerek számára az anya jelenti a menedéket.
3. Átvitt értelemben: Menekülési lehetőség veszély elől, kibúvó egy nehézség alól.
A nyitott kapu lett a házból menekülő menedéke. A főnök rigolyái elől a betegség a beosztott utolsó menedéke.
4. Régies: Lejtős hágó, átjáró keskeny ösvény a hegyek között, amelyen át lehet kelni a hegyek között.
A meredek hegyoldalak között egy menedék vezet át, ahol a lovak gyorsabban mennek. A menedékben könnyebb a menet, mint a sziklás hegyoldalon lenne.
Eredet [menedék < men(ekedik) (menekül) + -edék (főnévképző) < középmagyar: men, mén (megyen, megy)]
