Megpecsétel szó jelentése
megpecsétel (ige)
1. Hivatalos jelet nyom rá; nem utánozható bélyegzővel egy irat érvényességét bizonyítja.
Az ügyvéd aláírta és megpecsételte a szerződést. A rendőrségen megpecsételik az engedélyt.
2. Hivatalosan lezár; a bekulcsolás mellett még bélyegzős ólom- vagy gyurmakorongba szorított zsineggel, huzallal is rögzít a kinyitás elleni biztosítás céljából, hogy illetéktelenek ne menjenek be, ne nyúljanak hozzá, illetve ha az ólomzárat felnyitották, az könnyen észrevehető legyen.
A rendőrség megpecsételi a lakást, ahol a nyomozás folyt. A tiltott árukat nagy zsákokban lezárják és megpecsételik.
3. Szleng: Felületrészt bekoszol; ruhán, tárgyon egy szennyfoltot ejt.
A gyerek máris megpecsételte az új nadrágját. A nő hamarabb hazament a bálról, mert étellel megpecsételte a ruháját.
4. Átvitt értelemben: Véglegessé tesz; kapcsolatot, állapotot, együttműködést ünnepélyesen vagy hivatalosan megerősít.
A fiatalok a szerelmüket megpecsételték a házassággal. A vezetők kézfogással megpecsételték a megállapodásukat.
5. Átvitt értelemben: Véglegesen megváltoztat; kedvezőtlen irányban helyrehozhatatlanul eldönt.
Az erkölcstelenség megpecsételte a politikus pályáját. A baleset végképp megpecsételte a sorsomat.
6. Vallási: Jellel mutat; tényt, igazságot bizonyos tettel, dologgal bizonyít, megerősít.
Krisztus az ő vérével megpecsételte tanításainak igazságát. A tudós a halálával megpecsételte a tanait, mert inkább a halálbüntetést választotta, mint hogy megtagadja, amit állított.
Eredet [megpecsétel < meg- (igekötő) + pecsét + -el (igeképző)]
