Megítélés szó jelentése
megítélés (főnév)
1. Értékelő vélemény kialakítása egy helyzetről, tényállásról, cselekedetről, megnyilvánulásról vagy folyamatról, eseményről. Bírálat az alapján, hogy egy személy, dolog az elvárt módon viselkedik, működik-e.
A vezetői siker egyik kulcsa a helyzet pontos megítélése. Az emberi megítélést többé-kevésbé rosszul figyelembe vett tényezők befolyásolják. Egy ember megítélését az alapján alakítjuk ki, hogy betartja-e az ígéreteit.
2. Értékelő vélemény, amely az értékelésének az eredménye; ítélet.
A bíróság megítélése szerint a cselekmény szándékos volt. Az igazgató az értekezleten hozott megítélés alapján adja ki az utasításait.
3. Meghozott bírói döntés, amely a véleményének az eredménye; a kedvezményezett javára történő rendelkezés; ítélet.
A bíró megítélése a felperesnek kedvez. A per végén a jogerős bírói megítélést a hatóság hajtja végre.
4. Sport: Döntés érvényessé tétele egy versenyen vagy játékban; egy elért eredmény kinyilvánítása, illetve egy kialakult helyzet vagy szabálytalanság miatti teendő elrendelése.
A futballmérkőzésen a játékvezető megítélését a partjelzők is alátámasztják. A mérkőzésen a bírók a kialakult helyzetben rövid tanácskozás után hozzák meg megítélésüket.
Eredet [megítélés < meg- (igekötő) + ítél + -és (főnévképző)]
