Medence szó jelentése
medence, medencéje, medencék (főnév)
1. Víztároló építmény, amely víz vagy más folyadék tárolására szolgál; nagyobb, nyitott, általában földbe ásott, felül nyitott, szilárd falú, szigetelt víztározó.
A strandon többféle medence van. A nagy úszómedencében nem lehet gyerekeknek pancsolni. Az úszó fejest ugrik a medencébe.
2. Átvitt értelemben: Körülzárt vidék, amely egy viszonylag mélyebben fekvő vagy hegységektől körülvett többé-kevésbé zárt terület.
Egy folyó folyik a medencén keresztül. A medencében nagyobb a fagy, mint a környező vidéken.
3. Átvitt értelemben: Alsó törzsrész, amely az ember csontrendszerében a medencecsontokból, a keresztcsontból és a farkcsontból álló, ezekkel körülhatárolt testrész.
A hasi szervek egy része a medencében van. Az anyaméh a női medence egyik szerve.
4. Régies: Széles, öblös edény főleg mosdásra, fürdésre.
A templomban a bejárathoz közel áll egy tartón egy szenteltvizes medence. A fürdőszoba dísze a középen lévő medence. A szolgáló egy medencében hozott be lábáztató vizet.
Eredet [medence < ómagyar: medence < meder + -ce (főnévképző)]
