Mandátum szó jelentése
mandátum (főnév)
1. Képviselői megbízatás, illetve képviselői hely az országgyűlésben vagy önkormányzatban.
A párt a választáson megszerezte az országgyűlési mandátumok harmadát. A képviselő megkapja a mandátumát, ami alapján elfoglalhatja helyét a döntéshozó testületben.
2. Kiadott megbízás, amely magasabb fokú tanácskozásra jogosít.
A kormány a gazdasági miniszternek ad mandátumot a kölcsönnel kapcsolatos tárgyalásokra. A tárgyalások lezárása után a miniszter mandátuma értelmében a szerződést is aláírhatja.
3. Hivatalos: Kiállított megbízólevél, amely egy képviselői helyre jogosít egy bizonyos tanácskozáson vagy testületben.
Az országgyűlési képviselők kézhez kapják mandátumukat. Az egyik képviselő lemond tisztségéről, és visszaadja mandátumát a pártjának.
4. Régies: Megbízói utasítás, felhatalmazás, amely egy adott ügyben, meghatározott jogkörrel ruház fel egy személyt vagy közösséget.
A kormánybiztos mandátuma az egész intézmény átvizsgálására kiterjed. Az ellenőr a mandátuma értelmében fel is mondhat bárkinek az intézményben, akinek nincs megelégedve a munkájával.
Eredet [mandátum < latin: mandatum (megbízatás) < mando (megbíz, „kezébe ad”) < manus (kéz) + dato, do (ad)]
