Mécses szó jelentése
mécses, mécs (főnév)
1. Régi világítóeszköz, amely egy olajjal vagy más zsiradékkal töltött kisebb edényből, és az ebbe merülő, az olajat vagy zsiradékot magába szívó, lánggal égő kanócból áll.
A mécses lángja nem sok fényt ad. Az asszony feltölti a mécsest olajjal.
2. Világító láng, amely ennek (1) a világítóeszköznek a fénye.
A diák az asztalon égő mécsnél tanul. A mécses imbolygó árnyékokat vetít a falra.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.