Lesújtó szó jelentése
lesújtó (melléknév)
1. Hatalmas csapást rámérő; ököllel vagy eszközzel felülről lefelé egyszer, nagy lendülettel ráütő (személy, dolog).
A támadó nem tudott védekezni a rá lesújtó kard ellen. Nem szeretnék a lesújtó bot alatt állni.
2. Földre terítő; egy személyt, állatot hirtelen lecsapva agyonütő (erős ütés, villám vagy más külső hatás).
A katonákat lesújtó robbanás nagy károkat okozott. A mezőn legelésző tehenet lesújtó villám váratlanul csapott le az égből.
3. Átvitt értelemben: Súlyos büntetést adó; egy személyt, szemben álló szándékot, tevékenységet túlzott szigorral elnyomó, széttaposó (hatalom, vezető).
A bűnözőkre lesújtó törvény nagyon szigorú. Az ellenzékre lesújtó kormánypárt biztonsági okokra hivatkozott.
4. Átvitt értelemben: Lelkileg összetörő, egy személyt megrendítő. Nagyon boldogtalanná, lehangolttá tevő, kibírhatatlan (megpróbáltatás, veszteség vagy változás), amely nagyon lever, nyomaszt, elveszi az életkedvet.
Feleségének lesújtó halála rendkívül összetörte a férjet. A vállalkozót az a lesújtó hír fogadta, hogy elveszik a cégét.
5. Átvitt értelemben: Lebecsülést kifejező; más megvetését, lenézését közlő.
Az igazgató lesújtó véleménye ellenére nem állították le a tervemet. A színésznő rosszul lett, amikor elolvasta a lesújtó kritikát.
6. Átvitt értelemben: Hihetetlenül rossz; a várakozáshoz képest elfogadhatatlan (termék, eredmény).
A tanár megismételtette a dolgozatot a lesújtó eredmények miatt. Az igazgató megbeszélést hívott össze a lesújtó statisztikák javítása céljából.
Eredet [lesújt < le- (igekötő) + sújt + -ó (melléknévképző)]
