Lelkület szó jelentése
lelkület (főnév)
1. Az ember saját erkölcsi jellemezői; az egyén értelmi, érzelmi jellemvonásainak összessége, amely megnyilvánul erkölcsi hozzáállásában, érzés- és gondolkodásmódjában, cselekedeteiben.
A költőnő gyengéd lelkülete tükröződik verseiben. A hazafiság nemes lelkülete hatja át a szónok beszédét.
2. Lélektan: Az ember belső világának jellemzői; az egyén érzékelési, emlékezési, képzeleti, gondolkodási, értelmi, akarati jelenségeinek és folyamatainak összefüggő egésze; egy személy tudatának egyéni működése, egyéni jelenségei, és e jelenségek összessége.
A pszichológus a hozzá forduló emberek lelkületét boncolgatja. Különös lelkületre vall a költő egyéni hangvétele.
3. Lélektan: Érzelmi állapot, ahogy egy ember (egy időpontban) érzi magát. Ez megmutatja hozzáállását (a pillanatnyi) környezetéhez, élete dolgaihoz, önmagához.
A látogatók jó lelkületben találják a beteget. A diákok örömmel látják, hogy a máskor olyan szigorú tanárnak ma engedékeny lelkülete van.
Eredet [lelkület < lél(e)k + -ület (főnévképző)]
