Lelemény szó jelentése
lelemény (főnév)
1. Hasznos ötletekben gazdagság, amely az okos képzelőerő jellemzője.
A mérnök jól használja leleményét a műszaki probléma megoldására. A tanuló leleményével egy új feladatmegoldást gondol ki.
2. Egy újszerű gondolat, amely az okos képzelőerő terméke, általában egy probléma vagy helyzet ügyes megoldására.
Az ifjú matematikus leleménye megoldja a több évszázados matematikai problémát. A főmérnök a mérnöktársai leleményei közül választja ki az alkalmazandó megoldást.
3. Irodalom, művészet: Találékony alkotóképesség; egy író, költő, művész képzeletének képessége, amellyel kitalál, ábrázol vagy megír egy alakot, jellemet, cselekvényt, mesét, eseményt, helyzetet.
A regény cselekménye az író leleményének szülötte. A költői lelemény találja meg a vers hangulatához illő szavakat.
4. Régies, irodalom, művészet: Művészi alkotás, amely az írói, költői, művészi képzelet terméke.
Az író új leleménye tele van meglepő fordulatokkal. A festő leleménye tetszik a megrendelőnek.
5. Régies: Talált tárgy, aminek előkerülése véletlen vagy tervszerű keresés eredménye.
A régész nagyon örül a ritka leleménynek. A becsületes megtaláló a leleményét leadja a rendőrségen.
6. Régies, elavult: Újszerű szerkezet, eddig még nem alkalmazott új rendszerű eszköz, gép vagy műszer; találmány.
A könyvnyomtatás Európában egy 15. századi lelemény. A mérnök a leleményét bejelenti a találmányi hivatalban.
Eredet [lelemény < lel + -emény (főnévképző)]
