Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Lélek szó jelentése

lélek, lelke (főnév)

Spirit.jpg

Az öntudatos személy az elméjével együtt; azoknak a szellemi tényezőknek az összessége, amelyek együtt megelevenítik a testet; az éltető forrás a testben.

A lélek maga szemmel láthatatlan. Sokat vitatkoznak azon, hogy a lélek mikor kerül kapcsolatba a testtel. A test halálakor a lélek „eltávozik”.


Eredet [lélek < ómagyar: lélek < ősmagyar: léled (lélek, élő dolog) < dravida: ulludal (vélő, gondoló) < ullal, ul (lélek, belső)]


További részletezés

1. Egy halott érzékelhető, anyagtalan része, személyisége, amely egy helyen jelen van; kísértet.

Az elhagyott kastélyban egy lélek jár. A rossz lelkiismeretű ember őt üldöző lelkeket lát.


2. Vallási: Halhatatlan rész, amely a kereszténység és más vallások tanítása szerint az ember személyiségének anyagtalan, fizikailag nem érzékelhető, Istennel rokon hordozója, amely magasabb rendűvé teszi az embert az állatoknál, más élőlényeknél.

Az ember lelkét az Isten teremtette a Szentírás szerint. A lélek a halál után Isten ítélőszéke elé kerül.


3. Vallási: Test nélküli lény.

Az angyalok jó lelkek. Az ördög gonosz lélek. A rossz embert megszállja a gonosz lélek.


4. Lélektan: Az ember belső világa; az érzékelés, emlékezés, képzelet, gondolkodás, értelem, akarat jelenségeinek és folyamatainak összefüggő egésze; egy személy tudatának működése és e jelenségek összessége.

A pszichológia és a pszichiátria a lélekkel foglalkozna, de ehelyett sok esetben az agy működéseire helyezi a hangsúlyt. A szomorú embernek sérült a lelke.


5. Átvitt értelemben: Kitartást biztosító erő, amely szükséges az életben felmerülő, célok elérésével szemben álló akadályok legyőzéséhez; akaraterő, bátorság, lelki erő.

A tűzoltót lelke átsegíti az akadályokon. Régen nagy lélek kellett a tengeri hajóutakhoz.


6. Átvitt értelemben: A legbelsőbb igazságérzet; a jó és rossz megkülönböztetésének és a valóban helyes megoldás kiválasztásának képessége a legnehezebb helyzetben is annak ellenére, hogy ártó szándékok más felé kényszerítenek. Engedelmesség az érzéknek, amivel az ember a saját tetteinek erkölcsi helyességét megítéli; lelkiismeret.

A lélek akkor is a helyes tettek felé terel, ha látszólag éppen ártani kéne valakinek. A lélek mardosása miatt találunk ki önigazolásokat, ha bántottuk társunkat.


7. Átvitt értelemben: Az erkölcsösség tudata; bizonyosság az általunk eddig elkövetett tettek helyességéről. A személy tiszta erkölcsi állapota, bűnös vagy bűntelen volta.

Az igazi öröm a jó lélek, nyugodt öntudat, hogy nem követtünk el gonosz tettet. Rossz lélekkel nehéz az élet.


8. Átvitt értelemben: Az ember személyisége, jellemének sajátosságai, alapvető vonásai.

A kamaszok ábrándos lelkek. Nemes lélek lakik egy lovagias férfiban.


9. Átvitt értelemben: Éltető elem; egy tett mögötti vagy közösségben működő, előrevivő mozgatórugó.

Az új tanuló lett az osztály lelke. A társaság lelke a most megválasztott elnök lett. Rákóczi összes tettét a szabadság lelke hatotta át.


10. Átvitt értelemben: Lényegbeli elem; egy dolog legfontosabb része.

Az olimpia lelke a becsületes versengés, és a kiválóság elérése. Az emberi élet lelke a kölcsönös segítség és a közös előbbre jutás.


11. Átvitt értelemben, művészet: Belső átélés, érzelmi hatást okozó személyes tényező egy művészi alkotásban, emberi, különösen művészi megnyilatkozásban.

A gépzenéből hiányzik a lélek. A színészi alakítás semmit sem ér, ha nincs benne lélek.


12. Átvitt értelemben: Belső hév; személyes lelkesedés, ügyszeretet egy végzett tevékenységben, elérendő cél érdekében.

A jó szakemberben lobog a szakma iránti lélek. Csak lélekkel lehet nagyszerű dolgokat tenni.


13. Átvitt értelemben: Közös szellem; szellemi érték, minőség, érzékelhető tartalom, amely egy helyen, egy dologban uralkodik.

A kor lelke tükrözi a benne élő közösség erejét. Egy falu lelkének irányítója régen a pap és a tanító volt.


14. Régies, népies: Különálló személy.

Ebben a faluban háromszáz lélek él. Az eladó házak üresek, nem lakik ott egy lélek sem.


15. Régies, népies: Személy megszólítása, főleg barátságos, kedveskedő, családias, régente megtisztelő, ma akár leereszkedő használatban.

Lelkem, jó anyám! – Édes lelkem, jöjjön csak.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

A lélek rezdülése – (alig tudatos, futó érzelmi, indulati jelenség).


A lelke beleköltözik – (Vallási: némelyik vallás hite szerint egy személy halála után a lelke egy másik személybe, élőlénybe száll át, és ott él tovább).


A lelke eltelik vele – (egy érzés eltölti őt).


A lelke könnyebbedik – (Népies: egy személy belső tehertől fokozatosan vagy bizonyos mértékig megszabadul, megkönnyebbül).


A lelke legmélye/rejteke – (a személy érzelmeinek, gondolatainak legtitkosabb, legrejtettebb része).


A lelke szakad belé – (Népies: a nagy testi vagy belső szenvedésben vagy erőfeszítésben majdnem tönkremegy, elpusztul).


A lelkébe csepegteti – (bizonyos érzéssel, gondolattal lassanként megváltoztatja, alakítja egy személy hozzáállását).


A lelkén szárad – (a.) őt terheli érte a felelősség b.) ő a hibás érte).


A lelkére beszél – (igyekszik meggyőzni őt, rávenni arra, hogy egy tettet megtegyen).


A szem a lélek tükre – (az ember szeméből következtetni lehet az érelmeire).


Az apja lelkének se teszi meg – (semmiért, semmiféle kérésre se teszi meg).


Az Isten látja lelkemet – (teljesen igazat mondok).


Bujdosó lélek – (egy halott érzékelhető személyisége, amely egy helyen jelen van; kísértet).


Csak az imádság tartja benne a lelket / Csak hálni jár bele a lélek – (nagyon beteg, már csaknem halálán van).


Dicsőült lelkek – (Vallási: a.) keresztény felfogás szerint az elhunytak mennyországban tartózkodó szellemi lénye; b.) elhunyt személyek, halottak).


Egy a lelkem – (Népies: a becsületemre mondom, hogy igaz).


Egy árva/teremtett lélek sem – (egyáltalában senki sem).


Egy lélek sem / Egy lelket sem – (senki sem).


Egy szív/test, egy lélek – (teljesen azonosak, egyformák érzésben, gondolkodásban, akaratban és a másokkal szemben tanúsított magatartásban).


Eladja a lelkét – (haszonért, anyagi előnyért képességeihez nem méltó vagy eredeti meggyőződésével össze nem egyeztethető szolgálatra vállalkozik).


Eladta a lelkét az ördögnek/sátánnak – (minden gonoszságra kapható ember).


Feltárja a lelkét előtte – (kiönti minden baját, elmondja titkait, legbensőbb érzelmeit).


Fúrja a lelkét – (nagyon bántja őt a dolog).


Gyilkolom a lelkét! – (Régies: pusztuljon el, vesszen el!)


Ha a lelkét kinyögi is bele – (bármily keservesen, akármilyen nagy nehézség árán).


Hazajáró lélek – (halála után volt otthonába időnként visszatérő kísértet).


Igaz lélekkel – (őszintén, becsületesen, ámítás vagy képmutatás nélkül).


Igaz lelkemre mondom – (becsületem tudatában igaznak tartom).


Isten legyen irgalmas a lelkének! – (majd ellátom a baját, majd megkeserüli!)


Jó lélek – (a.) becsületes, szelíd, jámbor ember; b.) őszinte együttérző, támogató hajlam; c.) nyugodt lelkiismeret).


Jótét lélek – (Régies: a.) könyörületes, másokon segíteni kész ember; b.) szelíd, jóindulatú, jámbor ember).


Kiadja/kileheli a lelkét – (a.) személy meghal; b.) teljes erejét felhasználja).


Kibeszéli a lelkét – (nagyon hosszasan, de a kívánt eredmény nélkül közli vele a mondandóját).


Kidolgozza a lelkét – (nagyon megerőlteti magát a munkában, hogy majdnem belebetegszik, belepusztul; betegre dolgozza magát).


Kimegy a lelke / visszaadta lelkét teremtőjének – (Népies: személy meghal).


Kirázza a lelkét – (a.) nagyon durván, tettleg bántalmaz, lökdösi, üti, rázza; b.) jármű nagyon ráz).


Kisírhatja neki az ember a lelkét – (hiába minden kérés, könyörgés, panasz, nem hallgat rá).


Kisírja a lelkét – (nagy bánatában szüntelen zokogással sokáig könnyezik).


Kiszorítja a lelkét / belőle a lelket – (annyira megszorítja, hogy megfullad; megfojtja).


Kiteszi a lelkét érte / a lelkét is kitenné érte – (minden tőle telhetőt megtesz vagy megtenne érte, az érdekében).


Kiveri belőle a lelket – (nagyon megveri).


Kósza lélek – (a.) Átvitt értelemben: bolyongó, kóbor természetű személy; b.) Népies: halott visszajáró kísértete).


Könnyebb a lelkének, ha ... – (jól esik neki, örül, ha haszontalanságot, rosszat tehet, bajt, kellemetlenséget okozhat).


Könnyít a lelkén – (elmondja, ami a lelkiismeretét nyomja, és ettől megkönnyebbül).


Lélek az ajtón se ki, se be – (senki sem mehet ki vagy jöhet be).


Lélekbe vág – (Régies: a.) lelkiismereti ügyről van szó; b.) érzelmeiben mélyen megérinti őt).


Lélekben ott van egy helyen – (gondolatban ott van egy személy mellett, együtt érez vele).


Lelke facsarodik – (sírásra késztetően szorongás, keserűség támad benne).


Lelke rajta – (tegye meg, ha nagyon akarja, és viselje ő a felelősséget érte).


Lelke szakadtában – (Népies: miközben lelkét kiadja, meghal).


Lelkébe lát / lelkében olvas – (a legtitkosabb gondolatait is ismeri neki).


Lelkébe plántál – (egy személy bizonyos hozzáállását, érzését, vonzalmát hosszú nevelő munkával létrehozza, kifejleszti vagy megerősíti).


Lelkébe üt – (egy elmebeli jelenség egyszerre, hirtelen megjelenik és hatni kezd egy személy tudatában).


Lelkemből beszél – (kedvemre szól, nekem kedvez; azt mondja, amit én is gondolok).


Lelkén viseli a sorsát – (folytonosan gondja van egy személyre, a segítségére van, minden dolgában részt vesz, mintha az ő dolga lenne).


Lelkére köti – (erkölcsi kötelességévé teszi).


Lelkére parancsol – (nyomatékosan közli vele, nyomatékosan rá akarja venni egy dologra).


Lelkére veszi – (a.) lelkiismerete előtt vállalja; b.) nagyon bántja a lelkiismeretét).


Lelket önt bele – (a.) csüggedéséből felráz, felbátorít egy személyt; b.) testileg láthatóan megerősíti, felfrissíti).


Lelket ver bele – (a.) eléri, hogy összeszedje magát; b.) bátorságot önt bele).


Lelkétől/lelkéből lelkezett – (olyan, aki vagy ami egy személynek, dolognak a leglényegesebb alkati sajátságait örökölte és hordja magában).


Majd kifagy a lelke – (nagyon fázik).


Majd kiszakad a lelke / mintha a lelke szakadna ki – (a teljes erejét felhasználja).


Már csak hálni jár belé a lélek – (nagyon beteg, nagyon rosszul van).


Marja a lelkét – (bántó érzelem belső szenvedést okozva folyton, nagyon nyugtalanít, emészt egy embert).


Megerősíti a lelkét – (hozzáállásában, elhatározottságban kellő mértékben felkészül egy nehéz feladat elvégzésére, nehéz körülmények közötti helytállásra).


Megindítja a lelkét – (mély benyomást, erős érzelmi hatást kelt benne, főleg szánalmat, részvétet vagy meghatottságot érez miatta).


Megragad a lelkében – (emlékezetében marad, visszaemlékszik rá).


Megragadja a lelkét – (egy látvány, jelenség, esemény felhívja és teljesen leköti a figyelmét, lelkesedéssel, gyönyörűséggel, csodálattal tölti el őt).


Nagy ürességet/űrt érez lelkében – (a.) úgy érzi, hogy nincs semmi, ami érdekelné, lekötné, foglalkoztatná; b.) sivárnak, értelmetlennek érzi az életét).


Nincs lelke megmondani – (kíméletből nem mondja el azt, amit tud róla).


Nincs ott egy lélek sem / Egy lelket sem láttam – (nincs ott senki).


Örökké jár/jár-kel, mint az Orbán lelke – (nyugtalan ember, aki nem találja helyét).


Örömében repdes a lelke – (boldogan ujjong, egész lényében örvend).


Ráfér a lelkére – (nem érez lelkiismeret-furdalást miatta).


Ráviszi a lélek – (erkölcsileg képes a rosszat megtenni).


Se teste, se lelke nem kívánja – (egyáltalán nem kívánja a dolgot).


Szolgai lélek – (Régies: elvtelenül hízelgő, talpnyaló ember, aki érdekből vagy gyávaságból megalázkodik azok előtt, akiket maga fölött érez, elvtelenül, gerinctelenül kiszolgálja őket).


Szívét, lelkét elé önti/kiönti – (a személyes érzésvilágát, vonzalmát elmondja neki).


Tartja benne a lelket – (megőrzi benne az akaraterőt, életet).


Terheli a lelkét – (egy elkövetett bűn ránehezedik; bűnös benne).


Testben, lélekben nevelkedik – (Régies: gyermek, serdülő ifjú testileg, lelkileg gyarapszik, gazdagodik).


Teste-lelke – (egy ember egész lénye).


Testestől-lelkestől – (a.) egészen, teljesen akarja, teszi; b.) az ember mindenestül).


Van lelke ilyet tenni! – (nem szégyelli magát!)


Vonós hangszer / hegedű lelke – (a hangszer belsejében a tető és a hátlap közé feszített pálcika).


Közmondás

Rend a lelke mindennek – (a rend megléte alapvető a sikeres, eredményes munkához, élethez).


Lezárva 7K: 2012. október 16., 15:32




WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)