Koreográfia szó jelentése
koreográfia (főnév)
1. Táncművészet: A tánc létrehozásának művészete; színpadi táncok, balettek tervezésével, komponálásával, rendezésével foglalkozó művészeti ág, amely megvalósítja az előadott mozdulatokból álló sorozatok, mozgásformák és az aláfestő zene művészi összhangját, egymást erősítő, érzelmi-gondolati üzenetet átadó jellegét.
A táncos a főiskolán koreográfiát is tanul. A koreográfia elsajátításához először kiváló táncművésznek kell lenni. A koreográfia a mozdulatok és az aláfestő zene teljes összhangját valósítja meg.
2. Átvitt értelemben: Egy rendezvény tervezete, amely az összeállított műsorszámok leírásából, egymást követő kinézetének, elrendezésének lírásából áll. Ez magában foglalja a közönség elé táruló látvány formáját, változását, valamint a szereplők felvonulásának formáját, a színpadon megjelenő (változó) díszletek, kellékek elrendezését, beállítását is.
A régi május elsejei felvonulásoknak megvolt a saját koreográfiájuk azzal együtt, hogy a gyárak munkásai milyen sorrendben vonulnak el a dísztribün előtt. Az olimpiai nyitó- és záróünnepségnek is mindig megvan a koreográfiája, amin egy egész tervezőcsapat dolgozik a felkészülés évei alatt.
3. Táncművészet: Egy táncot leíró jelrendszer, amelyben a hangjegyekre emlékeztető jelekkel rögzítik egy tánc kisebb-nagyobb egységeit: lépéseit, figuráit, mozdulatait, illetve mozdulatsorait, illetve ezek lágyságát-erősségét, hosszát, irányát; táncírás, tánc-kotta.
A koreográfia egységes jelrendszerét a magyar származású Lábán Rudolf alkotta meg 1928-ban. Egy koreográfusnak el kell sajátítani az írott koreográfiát is.
4. Táncművészet: Lejegyzett tánc, mozdulatsor, amely egy tánc, mozdulatsor ezzel (2) a jelrendszerrel írásban lerögzített formája.
A koreográfus a legújabb bemutató koreográfiáját tanulmányozza. Egy hivatásos táncos jó ha ismeri, hogyan kell egy koreográfiát olvasni.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
