Kor szó jelentése
kor (főnév)
Idő egy szakasza, amely egy szempontból elkülöníthető vagy elkülönül.
A lány 13 évesen kamaszkorban van. Az öltözködésben a kor stílusát a divat közvetíti. A modern kor büszke a műszaki fejlődésre. A történelem régi korokkal foglalkozik. Az idős színész kora már eléri a hetven évet, de még mindig színpadon játszik.
Eredet [kor < ómagyar: kor < ősmagyar: kor (idő, mérték) < dravida: kirl, kuru (idő, kör)]
Megjegyzés: Az eredeti jelentés szerint a „kor” egy megtett kör, a nap egy körbefordulása alatt eltelt időszak.
További részletezés
1. Elkülöníthető időszak, az idő nagyobb szakasza. A közlés szempontja jelöli ki, hogy mi szerint különítjük el az adott időszakot az idő többi részétől.
Egy kor megélése maga is öröm. A magyar nép történetét több korra osztjuk. A tudósok a Föld történetét is korokra osztották fel, a Kréta korban még éltek dinoszauruszok.
2. Elmúlt vagy még folyamatban levő időszak, amelyhez az egyén vagy csoport magatartását viszonyítjuk.
Egy kor szelleme tükröződik a média stílusában. A régi kort érezni lehet egy régi épület hangulatában. Egy mérnöknek lépést kell tartania a korral.
3. Bizonyos állapotú, minőségű időbeli szakasz, amely egy személyre, csoportra, tárgyra vagy dologra vonatkozik.
Ez a kocsi olyan, mint új korában. Ezek az épületek új korukban sem lehettek szebbek. Az inas kezdő korában sokat tanul.
4. Egy személy éveinek a száma; a megszületése óta eltelt idő.
A gyerekek hat éves kortól járnak iskolába. A filmet nem nézheti meg az, aki nem érte el a 18 éves kort.
5. Földtan: Földtörténeti szakasz; Földünk kialakulásában, fejlődésének tudományos számítások, kutatások alapján megkülönböztethető, elkülöníthető rész, amely egy földtörténeti időszakon belül létezik. Ennél kisebb földtörténeti időegység a korszak.
A geológus jól ismeri a földtörténeti korokat. A dinoszauruszok korokon át éltek a Földön három időszakon belül. A jelenlegi földtörténeti kort holocénnak (jelenkornak) nevezzük, és 11700 évvel ezelőtt kezdődött.
6. Régies, elavult: Időpont; az idő egy megtörtént vagy bekövetkezendő esemény által meghatározott, vagy más módon megjelölt pontja, illetve kisebb szakasza.
Az üzletfelek a megbeszélt korban találkoztak az irodában. A vendég a megállapodott korban lépett be az ajtón.
7. Régies, elavult: Időtartam, amely két meghatározott időpont közé eső rész.
A tanár csak fél órányi kort ad a tanulóknak a dolgozat megírására. Néhány tanulónak nem volt elég ennyi kor a feladatok megoldásához.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
A kalandozások kora – (Történelmi: a magyar történelemnek 10. századi időszaka, amelyben a félnomád magyarság mai hazájából kiindulva és ide visszatérve, zsákmányszerző hadjáratokat folytatott más népek területén).
A kor ütere/ütőere – (egy társadalom törekvéseinek, fejlődésének iránya).
Archaikus kor – (Történelmi: ősi időszak, az írott kultúra előtti idő).
A megújulás/megújhodás kora – (Régies: a felvilágosodás időszaka a magyar irodalom történetében, amely Bessenyei György fellépésével – 1772 – kezdődött).
Benne jár/van a korban – (már nem fiatal ember).
Bibliai kor – (nagyon öreg, agg ember).
Csepp korában – (akkor, mikor még egészen kicsiny gyermek volt).
Egy kor óta – (egy idő óta).
Eladó korban van – (egy lány éveinek száma elérte azt, amikor férjhez lehet adni).
Élemedett/hajlott/magas korú – (idős ember, előrehaladott az éveinek száma).
Halad a korral – (a.) átveszi az új eszméket, szokásokat, divatot; b.) beleilleszkedik az új viszonyokba).
Ideje korán – (éppen jókor, éppen akkor, amikor kell, szükséges).
Jobb kor derül rá – (jobb időszak következik be, felvirágzik).
Kellete korán – (Régies: éppen jókor, éppen akkor, amikor kell, szükséges).
Kivénült már abból a korból – (kiöregszik belőle, öregebb már annál, hogy azt csinálná, amit egy korábbi életkorban szoktak vagy tudnak csinálni).
Korának gyermeke – (olyan személy, akiben egy társadalmi, kulturális időszakra jellemző sajátságok feltűnően megnyilvánulnak).
Korunk hőse – (egy bizonyos kulturális időszak eszményeit megtestesítő személy, főleg férfi).
Megelőzi korát – (egy igazságot kortársainál előbb felismer, és aszerint cselekszik).
Neolit kor – (Történelmi: a kőeszközök használatának időszaka az emberiség történetében, amikor a közösségek egy-egy helyen letelepedve, állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoztak).
Történelem előtti kor – (Történelmi: az emberiség vagy egyes népek múltjának olyan időszaka, amelyből még nem maradtak ránk írásos feljegyzések).
Törvényes kor – (Régies: a nagykorúság ideje, amikor eléri a felnőtté válás időpontját).
A változás kora – (Biológia: a nő életében átmenet az érett szakaszból abba az életszakaszba, amikor a menstruáció véglegesen megszűnik).
Veszedelmes kor – (Régies: nőknél a változás időszaka, amikor megszűnik a menstruáció).
-kor (főnévképző)
Az említett jellemzőjű időszak, életkor.
középkor, időskor
A fiatalkor sok bolondságából megmaradhatott volna egy kevés.
-kor (határozórag)
1. Az említett időpontban.
hatkor, húsvétkor
Ma már háromkor otthon leszek.
1. Az említett időpont előtt.
lapzártakor, nyitáskor
Karácsonykor olcsóbban vettem tévét.
2. Közelítőleg az említett esemény, állapot idején, esetén.
ebédkor, teliholdkor
Ma vacsorakor el tudod mesélni az élményeidet.
3. Az említett cselekvés közben.
festéskor, mosáskor
Ha főzéskor nem figyelsz oda, könnyen megéghet az étel.
Lezárva 7K: 2012. május 18., 10:55
