Konjugáció szó jelentése
konjugáció (főnév)
1. Nyelvtan: Igeragozás latin vagy más, főként indoeurópai nyelvben.
A latinórán a jelen idejű konjugációt tanulja az osztály. A tanár kórusban mondatja az osztállyal a konjugációt.
2. Állattan: Sejtek átmeneti egyesülése két egysejtű élőlény között; két egysejtű ideiglenes összekapcsolódása megtermékenyítő sejtmagjuk kicserélése végett.
A biológus a mikroszkóp alatt nézi a konjugációt. A konjugáció előtt génmódosítást végez egy egyik sejten.
3. Növénytan: Növényi sejtek megtermékenyülése; néhány moszat és gomba szaporodásakor nagyságban és alakban egymástól lényegesen nem különböző sejtek megtermékenyülése.
A moszat konjugációját a biológus végigköveti a laboratóriumában. A konjugáció során megtermékenyült sejt osztódásnak indul.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
