Komikum szó jelentése
komikum (főnév)
1. Irodalmi: Fura, visszás jelenség; egy helyzetben, jellemben, cselekvésben, szemléletben megnyilvánuló ellentmondás, illetve ennek nevetésre késztető felismerése mint az élet- és emberábrázolás egyik művészi eszköze.
Az író a pöffeszkedő uzsorást a komikum eszközével ábrázolja. A színpadon megjelenített komikum a nézőket nevetésre fakasztja.
2. Elutasítás kiváltása; egy helyzetben, állapotban felfedezett ellentmondás, amelynek felismerése nevetésre, egyet nem értésre késztet.
Kívülről tekintve az ügybuzgó hivatali életnek is megvan a maga komikuma. A királyi udvar merev szabályai már-már a komikummal határos helyzeteket idéztek elő, holott pont a nevetségessé válás elkerülése lenne az értelmük.
Eredet [komikum < latin: comicum (tréfás helyzet) < comicus (tréfás, vígjátékra jellemző) < görög: kómikosz (vígjátéki) < komosz (mulatság)]
