Klarinét szó jelentése
klarinét (főnév)
1. Zene: Fafúvós hangszer billentyűkkel, amely hatvan-nyolcvan centiméter hosszú, a végén tölcsérszerűen kiszélesedik. Csőr alakú fúvókájához rugalmas nádnyelv simul.
A klarinét a szimfonikus és fúvós zenekarok, a dzsessz és cigányzenei együttesek fontos hangszere. A klarinét nem ébenfából, hanem egy ugyancsak fekete színű értékes és drága afrikai fából (grenadillfából) készül.
2. Zene: Jellegzetes hangszerhang, amely ennek (1) a fafúvós hangszerből származik.
Az opera nyitányában hallható klarinét. A népi zenekarokban is gyakran szól a klarinét.
3. Zene: Hangszeres játék, ami ennek (1) a hangszernek a megszólaltatása.
A zeneiskolai tanuló klarinétot tanul. Délutánonként a szomszédok is hallhatják a klarinét gyakorlását.
Eredet [klarinét < francia: clarinette (klarinét) < olasz: clarino (klarinét) < latin: clarus (hangos < világos)]
