Kitár szó jelentése
kitár (ige)
1. Bezártságot megszüntet; fedelet, ajtót szélesre nyitva azt okozza, hogy hozzáférhető legyen.
A portás kitárja a kaput. A tanulók kitárják a nagy könyvet. A molnár kitárja a zsák száját.
2. Szélesre széttart; a karjait, szárnyait két oldalra nyújtja.
A sas kitárja szárnyait és felszáll. Az anyuka kitárja a karjait, amikor a kislánya felé szalad.
3. Átvitt értelemben: Másnak elárul; addig rejtett érzést, gondolatot végül őszintén elmond, bevall.
Jó ideig eltartott, mire a fiú kitárta az érzéseit és szerelmet vallott a lánynak. A gyerek a legrejtettebb titkait is kitárja az anyja előtt.
4. Régies: Másnak megmutat; betakart tárgyat, dolgot más számára láthatóvá tesz.
A fellibbenő szoknya kitárta a lány bokáit. A piacon az árus levette a kendőt a friss kiflikről és kitárta az áruit.
Eredet [kitár < ki- (igekötő) + tár (ige)]
